.

.
.

2017. január 18., szerda

SZAPORODNAK, MINT A NYULAK









MÁR FEBRUÁRBAN BEMUTATKOZNAK AZ IDŐS DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE


Hogy ki az a Kabai Tibor, a fene sem tudja, igaz, van egy blog bejegyzése, de aztán semmi több.
Ellen Fideszt alakítanak, amit a civil szervezetek is támogatnak.
A legtöbb, olyan mocskolódó hírportál hozta le, mint, a HVG, Hír.24, VSH.
Próbáltam rákeresni a Facebookon, de nem találtam, legalábbis a fényképe alapján.
Azt írja a blogjában, hogy nyugger lesz, amin nem is csodálkozom, mert csak az ilyen kreténeket lehet annak nevezni.
Én nyugdíjas vagyok, és nem nyugger, a nyugger az, ki a folyton eléktelenkedők táborába tartozik.
Hogy mennyien fognak hozzájuk csatlakozni, annak csak az Isten a megmondhatója, illetve, gondolom, hogy azok a „nyuggerek” kik eddig is rikácsoltak, részt vettek a tüntetéseken, vagy a baloldalt támogatók.
Nagy az Isten állatkertje, csak az a baj, hogy alacsony a kerítés, és minden ilyen hasonszőrű ember át tud mászni rajta.
Már 2018-ban önálló pártként indulnának a megmérettetésen, de szerintem, nagyon is kilóg a lóláb!

A finisben pedig majd csatlakoznak a szocikhoz, vagy a DK-hoz, Lehet, hogy az utóbbi időben Gyurcsány Ferenc ezért volt ilyen csöndben, sütögette a kis pecsenyéjét, na, majd elválik.
Amint mondja ez a neve nincs senki, az Erzsébet utalvány verte ki náluk a biztosítékot, vajon miért.

A többi alapítóról egyenlőre még nincs hír, már ami a nevüket illeti.
Kíváncsian várjuk a folytatást, és a neveket, nem utolsó sorban az alapítók végzettségét, ja és az anyagi forrás megjelölését.


Sándor Kinga

2017. január 17., kedd

JÁVOR BENEDEK KISSÉ IDEGES









Guy Verhofstadt nem harcol az európai parlamenti elnöki pozícióért
 

Kedves Benedek, most aztán mi lesz?

Egyre kevesebb támogatót tudhatsz magad mögött, Magyarország heti feljelentgetéséhez, Paks II-vel kapcsolatban.
Úgy is mondhatnánk, hogy elveszik a játékszeredet, mert neked ez csak játék jó pénzért.
Nem tudom, hogy miként állsz az energetikával, mennyit tudsz róla, hisz neked a fő vonalad a biológia.
De, hogy ne legyek igazságtalan, azért még van egypár képességed, mint pl.  környezeti etika és filozófia, az ökopolitika, a vallások és az ökológia kapcsolódás területei.
Na és itt jön az a valami, ami talán a legjobban meghatározza a szerepedet a Paks II elleni harcban: 

A társadalmi részvétel és a civil szervezetek lehetőségei és szerepe a környezetvédelemben.

És már célban is vagyunk, már le is buktál Benedek!
Hogy mit nem tudsz az energetikáról, azt gondolom, hogy több vastag könyvben lehetne megjelentetni, mégis hadba szállsz azokkal az emberekkel, kik erre tették fel az életüket, ezt kutatják, fejlesztik.

Vajon miért Benedek, lehet, hogy nálad is van az a pénz, ha meg nem, akkor ugyan milyen okból?
És most kihátrált az egyik fontos támogatód, vajon mennyien vannak még, kik agyalágyult fejtegetéseidnek teret adnak?
Mi lesz a lobbiddal, és a jól megérdemelt jutalmaddal?
A filozófusi képességed nagyon jól jön a facebook oldaladon, ott isszák a szavadat, de csak olyanok, akik szintén nem tudnak többet az áramról, mint annyit, hogy a konnektorból jön.
Ezt nem degradálásként mondom, hisz nem lehetünk mind ebben szakemberek, maximum messziről ugatjuk.

Nem akarom kisebbíteni a tudásod, mert nem ismerlek, nem tudom, hogy mit tudsz, és mit nem, de hogy mire vagy képes, arról van egy kis sejtésem.
És akkor már vissza is értünk a 

civil szervezetek lehetőségei és szerepe a környezetvédelemben.

Ez rendkívül ismerősen cseng, mármint a civil szervezet, vajon te is e-mögött találtad meg a helyed?
Nem lennék meglepve, na, de nem vádaskodom, mert lehet ez véletlen egybeesés.

De most komolyan kérdezem, lehet, hogy kútba esett az a rengeteg munka, az aljas elárulása annak az országnak ahol élsz, mert Magyarország nem lehet a te hazád, hisz heti szinten, szinte, minden szinten, bemocskolod.
.


Sándor Kinga

MIGRÁNSOK KÖZÉ ÉPÜLT BE EGY ÚJSÁGÍRÓ

A KÉP CSAK ILLUSZTRÁCIÓ


FRIGYESY ÁGNESTŐL KAPTAM EZT A HÍRANYAGOT



Állítólag, a migránsok közé beépült egy oknyomozó riporter ki olyan félelmetes háborúra készülődésről ír beszámolót, hogy az embernek beleborsódzik a háta.
Ha mindez igaz, akkor a legrosszabbra készülhetünk a migráns támadással kapcsolatban.

A teljes cikk, a frissvilag.com oldalán olvasható!

http://frissvilag.com/migransok-koze-epult-be-egy-ujsagiro-a-menekultszallokon-felelmetes-dolog-keszul-europaban-szerinte/

DARAZSAK ÉS SZELÍD MÉHEK, AVAGY A MIGRÁNS ÁRADAT





DARÁZSFÉSZEK



Kétszer írtam a darázsfészekről. Először az első öböl háború kezdetekor.

Akkor ötszáz imám határozta el, hogy ha az USA beavatkozik, annak következménye dzsihád lesz.  Erre, a bunkók fütyültek, és elkezdődött a felvonulás. Swarzkopf tábornok vezette az első öböl háborút, amerikai magyar főtiszt haditerve alapján. 

Az id. Bush Bagdad előtt leállíttatta a hadműveletet. Nem feledem azt a hatalmas embert, aki könnyes szemekkel jelentette ki, hogy a főnöknek engedelmeskedni kell.

Érdemes megemlíteni, hogy Szaddam a saját országrészét, Kuvaitot akarta visszacsatolni, és hazugságokkal hitették el a kegyetlenkedéseit, mint az inkubátorok kikapcsolása....

Akkor még Gorbacsov közvetített, és az USA azt ígérte, hogy ha visszavonulnak Kuvaitból, nem lesz bántódásuk.
Nem ez történt! A visszavonuló páncélosokat, katonákat a nyílt sivatagban lebombázták. Kiirtották!  Csoda, hogy a megmaradtakból vadállatok lettek??!!

Tehát a leállás miatt pár évvel később a fia is elindította a második öböl háborút. 10 000 láb  magasságból bombáztak. Erre írtam akkor, hogy a földszinten másként szól majd a nóta!

A kurdok a hegyekbe vették be magukat, a támadáshoz az amerikaiak adták kölcsön a helikoptereiket Szaddamnak! 
Ott 144 kurdot végeztetett ki Szaddam, ezért felelt a bíróságon, és ezért akasztották fel! Én inkább hiszem azt, hogy azért, hogy ne beszéljen, hiszen amerikai kéréseket/parancsokat teljesített. Kötéllel a nyakán ez volt az utolsó mondata: Lesz még szabad Palesztina! 

Szabadjon kimondani a gondolatot, hogy ki felel a két millióra tehető civil lakosság haláláért, a nyomorultakért mindkét oldalon??? A több millió menekült áradatért? Ezért nem kellene kötelet fonni valakik részére?

Tehát mégiscsak ott lapul az ok és igazság. Izraelnek a Tigris és Eufrátesz vize kellett, és kell.
Ez a világ és Amerika szemében nem volt elég, kellett a tömegpusztító fegyver létezését bevetni..
De mit is írtam én Husszein elfogatása kapcsán?

AZ IRAKI DARÁZSFÉSZEK

Bármennyire is örülnek, és örömmámorban úsznak az amerikaiak, Szaddam Husszein elfogásával nem érhet véget a bonyodalom. Bush számára ez ugyan fontos, hogy végre valamit fel tudnak mutatni, de az ellenállás az Amerika gyűlölet ezzel nem szűnik meg. Először is, mert azt a tényt mindenek elé teszik a muzulmánok, hogy agressziót hajtottak végre országuk ellen.
Hitük szerint, minden muzulmánnak kötelessége, bárhol él a világon, hogy a megszállt muzulmán föld felszabadításáért akár életét is feláldozza. Torz beállítása ez az USA politikájának, hogy az ellenállók, a robbantások Husszein híveinek az akciói.

 Jól tudjuk, hogy Husszein hatalomra jutásától kezdve a gyilkosságok tömegét hajtatta végre. Mondhatni, talán alig van család, amelynek nincs siralma. Magatartásával, az arab szomszédjaival is ellentétbe került, ezért nem kapott menedéket sehol. Ám ha az érem harmadik oldalát, az élét vizsgáljuk, akkor azon igen sok disznóságot találunk az USA részéről.
Elég, ha csak néhányat említek, a tömegpusztító fegyvereket éppen az USA szállította, és vele hajtatta végre az Irán elleni agressziót. Mindaddig kedveltje volt az USA-nak, míg védelmébe nem vette a palesztinokat.
Támogatta azokat a családokat, amelyek tagjai önfeláldozó robbantásokban vesztek el.
Itt azonban meg kell jegyezni, hogy semmiképpen nem helyes öngyilkos, de még önfeláldozó robbantókról beszélni.
A Korán tiltja az öngyilkosságot. Ezeket az egyéneket az engedelmesség parancsa viszi halálba, Ők nem önként jelentkeznek, ők parancsot teljesítenek, az elnyomóik ellen harcolva azzal a módszerrel, ami számukra lehetséges. Nekik nincsenek tankjaik, vagy más korszerű fegyvereik.

Azt sem hagyhatjuk feledésben, hogy Bush ultimátuma úgy szólt, hogy Husszein  hagyja el az országot, nem lesz bántódása. Ezzel nem azt mondom, hogy Husszein ne feleljen tetteiért, de Amerika elnöke se hazudjon.

Az iraki béke tehát attól is függ, hogy mikor vonulnak ki az idegen csapatok. És ez csak egy része a közel-keleti béke feltételeinek.

Az érem  másik oldala, hogy mikor vonják felelősségre Saront az általa elkövetett gyilkosságokért. Csak akkor lesz béke a térségben, ha Izrael feladja a nukleáris arzenálját, visszavonul az 1948-ban meghatározott határai mögé, és Saron nemzetközi bíróságon felel az emberiség ellen elkövetett bűneiért.
Ez az ára annak, hogy a muzulmánok a világ minden táján leállítsák a nyugati világ ellen indított terror akcióikat.

Különben mindjobban belebonyolódik a nyugat a mindent felemésztő biztonsági technológia, és emberi erők végeláthatatlan alkalmazásába. És még  akkor is a félelem ott lesz mindenki lelkében, mert nem lehet tudni, hogy mikor, és hol robban fel valami.

Trump intézkedése


A megválasztott amerikai elnök az első sajtóértekezletén többek között ezeket mondta:
 "Trump szerint az iraki háború az Egyesült Államok egész történelmének “talán legrosszabb döntése volt, olyan, mintha köveket hajigáltunk volna egy méhkasba”.
Elmondta azt is, hogy vejét, Jared Kushner-t bízza meg hivatalosan a közel-keleti rendezés előmozdításával, és kérte a brit kormányt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában vétózzon meg minden olyan határozattervezetet, amely Izraelt bírálja."

A darazsak Merkel segítségével Európába repültek, és ahogyan a darazsakat sem lehet szelíd dolgos méhecskévé váltóztatni, úgy a muzulmán betolakodókat sem lehet szorgalmas, európai törvényeket tisztelő, polgárokká váltóztatni.

Vinczer S. Péter


ÚJHELYI ISTVÁNNAK ÜZENJÜK, NE TEGYE!



Tisztelt Uram!


Az internet Facebook-os oldalán kering egy bizonyos üzenet, az ön tollából, amelyben leírja, hogy mit is dolgozik az EP-ben.

Őszintén bevallom, hogy először örültem, hogy újfent jókat derülhetek, addig nem is volt baj a vidámságommal, míg el nem kezdte sorolni, hogy mi, mindent terjeszt a parlament elé, milyen fontos dolgokat.
Az örökös, baloldali, szocliberális vesszőparipa, amelyért önök soha egy lépést sem tettek.
Most sem azon dolgozik, hanem saját hazája lejáratásáért, idézem:
kivándorlás, a gyermekéhezés, az egészségügyben dolgozók helyzetének javítása, a közlekedési szektorban dolgozó magyarok státuszának rendezése, a vízumkérdés, az európai fiataloknak (itt javítva) járó ingyenes InterRail-bérlet, de tucatnyi külföldön élő magyar problémáját - például gyermekük mielőbb anyakönyvezését - oldottuk meg a kollégáimmal.” (itt csak annyit tennék hozzá, hogy Angliában élő ismerősömnek már 2 éves az egyik gyermeke, de még mindig nincs állampolgársága)
Ezt harsogják bele a világba, mert ezt várják el önöktől valakik, hogy kik, azt én nem tudhatom, de azt igen, ez csak megrendelésre mehet, mert ekkora marhaságot még ön sem írna le, főleg nem a gyermekéhezésről, ami mára már szinte okafogyottá vált, természetesen nem az önök jóvoltából.
Nos, eddig csak mérgelődtem, hogy újfent a propaganda szöveg, ismét itt van egy ember, ki önmagát fényezi.
Aztán odaértem a következő részhez, ahol azt írja, hogy értünk is dolgozik.
Ekkor aztán nagyon megijedtem, alapos rémületet okozott bennem.
Innen már tegeződve folytatom, mert ennek okán, vagyunk már olyan kontextusban, hogy nyugodtan mondhatjuk, hogy te, ha már egyszer értem is dolgozol.
Könyörögve kérlek István öcsém, hogy értünk ne dolgozzál, ne tedd, mert abból még soha sem sült ki semmi jó.
Több évtizedig nyögtük annak az átkát, hogy olyanok, mint te, és a hasonszőrű elvbarátaid értünk „dolgoztak”
Ha hagyjuk, már mi magyarok a térképről is letűntünk volna.
Ezt a munkát hagyd azokra, akik értenek is hozzá, és nem a hazájukat árulják egy gyékényen a kinti ballierálisokkal.
Kérlek, ne dolgozz miértünk, inkább menj odakint szórakozni, beszélgess a négy szép gyermekeddel, biztosan hiányolnak, minden bizonnyal sokkal jobb apa vagy, mint politikus.
Vagy nézegesd a szép lányokat, hisz csak hűséget fogadtál, vakságot nem, habár aki a hazájához nem hű, miként hihető, hogy egy nőhöz az legyen.
Persze ez csak fikció, csak úgy elkalandoztak a gondolataim, aztán leírtam, de már nem törlöm, mert jól hangzik.
De komolyra fordítva a szót, sem értem, sem más magyar emberért ne dolgozzál, mert abból mindig csak baj származik, ahogy a történelem is bizonyította már olyan sokszor.
Ahányszor ti dolgoztok, nyomorba taszítjátok a magyar népet, tehát ne tegyétek!
Kérve kérlek István öcsém, ne tedd, te se tedd!

Sándor Kinga




2017. január 16., hétfő

ÚJABB MEGÉLHETÉSI POLITIKUSOK A LÁTHATÁRON



ŐK IS ORBÁN VIKTOR FEJÉT SZERETNÉK


Újabb, agyament névvel, és céllal jelentek meg a politikai pályán a POLITIKA ÁRVÁI, vagy mi a bánat.

Ők egész másként szeretnék Orbán Viktort, és kormányát leváltani, mint az eddigi ellenzék.
Ugyan, alternatívájuk nekik sincs a kormányzást illetően, mert erről egy szót sem írta, de azt tudják, hogy az olimpia megrendezése nyomorba döntené az országot.
Hatalmas számokkal dobálóznak, ami még valószínű, hogy hatványozódik is, de az érem másik oldalát nem mutatják be.

Itt újra a kormány kommunikációs hiánya a probléma. Sehol nem lehet olvasni arról, hogy az olimpia mit hoz a magyarok konyhájára.
Azt még egy józan, paraszti ésszel megáldott ember is tudja, hogy befektetés nélkül nincs üzlet.

Na de hát, miért is gondolnánk, hogy ezt a részt pont ők mutatnák be, pont azok, kik arra számítanak, hogy a bizottsági döntés előtt összeszedik a 138 ezer aláírást, de akár a 200 ezret is 30 nap alatt.
Az LMP már beállt mögéjük, de a párt logójuk nem lehet kint, a kétfarkú kutyapártra is számítanak (csak így, kisbetűvel).
Arról ugyan nem szól a fáma, hogy ezzel miként tudnak kormányt váltani, de annyi mindent nem tudunk ezzel kapcsolatban, hogy eggyel több, vagy kevesebb már nem számít.

Végül is, arra számítanak, hogy nagyban befolyásolja a döntnököket az, hogy az olimpia megrendezése ellen ilyen kampány indult.
Esetleg a kereskedőket is meg kellene kérdezni, ők hátha másképp látják.
Az olimpia alatt, olyan bevétele lenne a kereskedelemnek, és ezáltal a magyar konyhának, hogy a kiadás eltörpülne mellette!
Tehát a lényeg az, hogy egy újabb kormányváltó erő jött létre, amelynek vezetője, Fekete –Győr András.

Sándor Kinga




AZ ÁVÓ BŰNE



CZIFFRA GYÖRGY EMLÉKÉRE    

Ma hallgattam egy megemlékezést és egy rövid ismertetést az életútjáról. Azonban egy részletet veszélyes még ma is megemlíteni. U.i. az első disszidálási kísérlete alkalmával elfogták.

A hírhedt Andrássy út 60-ban az ÁVÓ vallatás közben összeverték a kezeit, majd a tiltott határátlépési kísérlet büntetéseként egy kőtörőben dolgoztatták.  Mindez azzal a céllal történt, hogy mint zongoraművész megszűnjön, és nehogy beárnyékolja az akkor  monopolt élvező zongoraművész egyeduralmát. A nevét nem említem, de aki akarja, a Terrorházában AV Ó-s őrnagyként ráismerhet.

A torontói vendégszereplésekor egy barátom hatalmas ellágyított paradicsommal tisztelte meg! Ennyit kapott büntetésül Cziffra György kezeinek szétveréséért, aki nagy elszántsággal megtanította az ujjait mozogni, de csak csuklószorítóval tudott zongorázni.

Vinczer S. Péter


MINDENÉRT A MAGYAROK A FELELŐSEK?









EMLÉKMŰVEK  

          
Az M1 vendége azt a hírt elemezte, hogy a Duna parti cipők bekerültek a világ 10 legjobb emlékműve közé.
 A vendég szerint a nyilasok az este beálltával vitték az áldozataikat Duna partra.
Miért csak este tette fel a kérdést a műsorvezető?

- Mert a lakosság gyűlölte a nyilasokat!

Ritka elszólás, mert a történészek szerint a lakosság segített a zsidó irtásban.

A vendég szerint 800 000 zsidó lett áldozata a holokausztnak -szerintem egy is sok- a számok nem stimmelnek. Tudomásom szerint ugyanis 800 000 zsidó élt akkoriban Magyarországon. Horthy parancsára vitéz Koszorús Ferenc 420 000 zsidó elhurcolását akadályozta meg.  Akkor végül is hányan tértek haza a német munkatáborokból, és hányan a munkaszolgálatból, akik többsége Rákosi szolgálatába álltak.

Nincs szükség szerecsenmosdatásra, sem feketítésre. Sajnos a történészek egy része az utóbbira törekszik, és nem ismeri fel, hogy ha az általuk ismertetett történelem szerint a magyar nép nem segítette volna, nem bújtatta volna őket, akkor Sorossal együtt ma nem mocskolhatnák a megmentőiket.

Ideje lenne letisztázni őszintén azt a kort, amíg a szemtanúkból élnek. A nem beszélés, vagy ferdítés csak az elégedetlenséget, a gyűlöletet táplálja. Nincs erre szükség.

Azért szabadjon feltenni a kérdést, hogy az őszirózsás kommunisták által a Dunába lőtteknek mikor állítanak emlékművet?
https://ssl.gstatic.com/ui/v1/icons/mail/images/cleardot.gif


Vincer S. Péter


2017. január 14., szombat

Reményektől máig

A 2018-as választások elé



Bár még nem tombol teljes erővel a választási kampány, de érezhetően ennek jegyében zajlanak a politikai események. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a különböző, vezető pozícióra törekvő pártok és politikusok, olyan megnyilatkozásokra, olyan zavarkeltő politikai lépésekre szánják magukat, amelyek teljességgel megalapozatlanok, köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Sokat kell tennünk azért, hogy a választások előtt, minél többen gondolják végig, mi történt hazánkkal 2002 óta, mert csak a valós események ismeretében tudunk majd úgy választani, hogy döntésünkkel ne sodorjuk újra a szakadék közelébe hazánkat.

Nádasi Katalin Reményektől máig című, remekbe szabott írása, a múltról, jelenről, jövőről, drága hazánkról, rólunk, magyar emberekről szól és segíthet ebben a visszapillantásban. Ajánlom mindenki figyelmébe ezeket a gondolatokat, amelyeket ő nyitott szívvel, tiszta látással, és hallással papírra vetett. Remélem, bárki olvassa is ezt a remekművet, annak megérinti a szívét, lelkét, segíteni fogja gondolkodását, hogy a következő választáson, nemzetünk érdekeinek megfelelő, jó döntést hozzon.

Sándor Kinga




2001. augusztus 20-a van. Közel másfél esztendeje, hogy álldogáltam a volt miniszterelnök, Antall József sírjánál, és fölcsillanni véltem a reményt, hogy elkezdődött valami. Valami szép és nagyon-nagyon fontos. Az azóta eltelt időben, a mindennapjaink nehezebbé váltak, legalábbis, ami a megélhetést és ebben a siker- és piacorientált, kőkeményen célratörő világban, a közalkalmazottként való megmaradást illeti. Miközben őszintén átélem a millenniumi ünnep minden csodálatos pillanatát és sokakkal ellentétben, örvendetesnek találom, hogy szép és érdemes dolgokra, a múltunk valódi értékeire emlékezünk, próbálom megfogalmazni, miért vagyok mégis egy kicsit szomorú. Egy vagyok a nyugdíj felé közeledő átlag-magyarok közül, közvetlen tapasztalataim elsősorban a környezetem, a barátaim, a családom sorsáról vannak, de igyekszem figyelemmel kísérni a közélet eseményeit is.
Mi történt velünk? Nem lehet mondani, hogy éhezünk vagy nélkülözünk, sokan nálunk ezerszer rosszabbul élnek. Ha szétnézek az ismeretségi körömben, azt látom, hogy most, aktív korunk végéhez közeledve, közalkalmazottakként, diplomákkal a zsebünkben, egész eddigi életünket politikamentesen, igen-igen sok munkával (némelyikünk nemzetközileg elismert és megbecsült szakmai múlttal) és nem kevés jószolgálati tevékenységgel töltve, kicsit szűkösebben élünk, mint, mondjuk tizenöt évvel ezelőtt. De nem ez az igazi baj. A rendszerváltást követően kezdődött az anyagi hanyatlás, és ma is azt mondom, amit akkor: Nem bánom, ha pár esztendeig "meg kell húzni a nadrágszíjat", ha tudom, hogy miért teszem, ha látom, hogy jó felé megyünk, hiszen tudom, sok év kell igazi változások létrehozásához, s az igazi változtatás áldozatokat is kíván. Reménykedem, hogy ebben a harmadik kormányzati ciklusban jó felé megyünk. Ha nem könnyebbedett is egyéni sorsunk, úgy hiszem, az ország dolgait tekintve rendkívüli a haladás. Az egyes ember jóléténél fontosabb, hogy - amint arról tavaly húsvétkor álmodoztam -a nemzet megtalálta a múltját, méltóságát, önmagát s talán lassan a boldogulását is. Akkor meg mi bajom?
Öröm töltött el öt nappal ezelőtt, a Szent Korona s Nagyboldogasszony ünnepén. Mesébe illően ünnepelt együtt mindenféle nemzetiség és vallási felekezet Esztergomban úgy, hogy sugárzott a hatalmas gyülekezetből a békevágy, cselekedetté válni látszott az óhaj, hogy legyünk segítő testvérek végre, s ne egyetlen nemzet érdeke, hanem valamennyink boldogulása legyen a szolgálandó cél. Hogy adja bele minden nép a közös feladat megoldásába azt, amit ő tud a legjobban, mert így leszünk egyre erősebbek, mindnyájunk javára. Személyes öröm, és az élet különös ajándéka, hogy ismét Melocco Miklós nagyszerű műve (ahogyan ő mondta: "Az ihlet pillanata") zárta boltíve alá örökre, mint mozdíthatatlanul súlyos, újabb, gyönyörű látomás, az ünnep oly fénylő és tünékeny pillanatait is.


Nádasi Katalin: Reményektől máig c. írása 

(Részlet a szerző Mint préselt virágok… c. könyvéből)



S ma, augusztus 20-án is jó látni, hogy évről-évre több az ünnepeken önszántukból részt venni kívánók
száma, hogy fölemelőek a gondolatok, amelyek jegyében a kormány tagjai -talán kivétel nélkül, valamennyien - fölmutatták a mostani ünnep, a tegnapból holnapba indulás misztériumát, a hihetetlen csodát, hogy ez így egyáltalán bekövetkezhetett. Átérzem a nagyszerűségét annak, hogy ismerik a másság tiszteletét, de az ön-azonosságot hirdetik. Értékteremtő és példamutató gondolkodásmód az, amely nem csak a személyiségi jogok védelméről beszél, hanem a kötelességeinkről és a felelősségünkről is, a gyermekeink, a hazánk, a bolygónk, az embertársaink és önmagunk iránt. S az is, hogy a kormány tagjai a munkájukkal, az életükkel, személyes példamutatásukkal erőteljesen és félremagyarázhatatlanul bizonyítják elkötelezettségüket ezen értékek mellett.

Mint 2000-ben, idén is megérintett a parlament előtt éneklő ezres gyereksereg, minden nemzet legszebb ékessége a sok táncoló, éneklő, mosolygó gyerek, s tudom, hogy kitörölhetetlen emlék, követendő út marad bennük is, amit átéltek, miközben énekelték a millennium Himnuszát:
"Minden élet, kő egy épületben,
Minden élet, hang egy tenger által mormolt dalban.
Sok-sok életből szőtt óriási szőnyeg,
Isten-szőtte óriási dallam."
Igen, talán itt a baj. Megvalósulni látszik sok-sok érték, amit évtizedszám próbáltunk képviselni (olyan időkben is, amikor ez nem volt népszerű), épül egy új épület az álmaink szerint, de hiába tettük egy életen át, ami a dolgunk, ebből az épületből valahogy kimaradtunk, nem lettünk benne kövek. A hiány elsősorban lelki, s csak részben anyagi. Közalkalmazottakként az értékeink, a munkánk, a tisztességünk erkölcsi és anyagi megbecsülése, amely megbecsüléstől erős kövek lehetnénk a haza-házban -valamiért elmaradt. Vajon miért, s hányan vagyunk ebben a sorsban?
Reménykedem abban, hogy az ország irányítói egyszer majd gondolnak ezzel is. Az erkölcsi, a lelki kárpótlással. S hogy vigyáznak, nehogy hasonló alábecsülés essék velük, magukkal is, hiszen látom az utóbbi három év mérhetetlen erőfeszítéseit, s vele egyidejűleg a temérdek gáncsoskodást, amit közben viselniük kellett. Eltűnődtem rajta, hogy miközben mi napok óta ünnepelünk, az ország vezetői -a legidősebbek is - az iszonyú kánikulában egyvégtében úton vannak, beszédet mondanak, fölavatnak, kitüntetnek, országzászlót nyújtanak át s mindezt szépen, megadva mindennek a tiszteletet, megőrizve az ünnepet. Szinte emberfeletti teljesítmény, mégis, majdnem biztos, hogy utóbb sokak részéről lesz majd ezer vád és kifogás. De számukra legalább tapintható az erkölcsi megbecsülés, amely a sokszázezer vagy millió ünneplő, aktív részvételében testesül meg.
Csak remélni merem, hogy ha a mérlegelők, gondolkodók és becsületes világot óhajtók akarata dönt egy kurta esztendő múlva, és ha a maiak is győzik-akarják tovább erővel, s a nagyvilág sem avatkozik bele, akkor a harmadik évezred sokkal, sokkal szebbre sikeredik majd, mint az eddigiek. S hogy akkor majd, lesz lelki kárpótlás is mindannyiinknak.
***

2001 szeptemberében ismét a Bakonyban töltöttem a szabadságomat, és elmentem a somlói borünnepre. A hegy felé menet, idén is útba ejtettem Orosziban a temetőt. Ezúttal szép virággal mentem, hogy megörvendeztessem az elhanyagolt, szegény, öreg sír égi tulajdonosait. Ismerősen fordultam be a temetőkapun, biztos léptekkel indultam a megdőlt sírkő irányába - de sehol se találtam. Már-már azt hittem, mégis elvétettem az utat a csöpp temetőben, amikor fölfedeztem, hogy a megbarnult, mohos sírkő helyére újat állítottak. Egyszerűt, fehéret, ízléseset. Rajta egy hely az emlékezés mécsesének, a dupla sír két oldalán egy-egy váza, s egy táblán, a sírban pihenők nevei. Az egész tiszta, szép, és méltósága van. Mint a családnak, amelynek emlékére állították. Mint az Antall családnak.
Már megint elerednek a könnyeim. Nem hittem, hogy egy temetőben, örömében is sírhat az ember. Örömében, amikor újra látja, hogy valóban elindultunk egy szellemiség mentén, amely méltó módon őrzi értékeit. Bárki állította is az új sírkövet, akár a család, akár az önkormányzat, akár valamely szervezet, jól mutatja, hogy a mostani, tiszta gondolkodású és fiatal szívű kormánynak, sikerült végre fölszakítania, szétoszlatnia az irtózatos eszmei és szellemi szmogot, amely oly sokáig megülte az életünket, és alapvető minőségi változást idézett elő a közgondolkodásban! Én úgy látom, ezt a kormányt gyönyörű szándék vezérli: megkereste az elvadult bozótban az átokverte, pókhálóval átszőtt várkastélyt, kitárta valamennyi ablakát, hogy fény és friss levegő járja át, tisztára, takarosra takarította minden zugát és fölébresztette a benne régóta álmodó Csipkerózsikát, a magyar nemzetet. S miután sikerült fölébresztenie a magyar embert, nem terelte korbáccsal-ideológiával újabb karámba, egy másik lepusztult tömegszállásra őt, hanem adott neki hitet, támogatást, lehetőségeket, szabadságot és bizalmat, hogy építse újjá önmagát a tehetsége, a képességei, a lelke nagysága és a saját jóakarata szerint! Mindehhez ajánlott egy szép, és az adottságainknak megfelelő útvonalat: a gyógy turizmus, a kultúra, a családi gazdaságok és a kézműipar területén történő fejlesztés útvonalát - hogy csak néhányat említsek a lehetőségek közül. Talán éppen ez által volt képes ismét az álmok álmodóivá tenni sok-sok magyart. Lehet ennél többet tenni egy nemzetért?! Azt hiszem nem. Sohasem éreztem még ilyen jól magam a hazámban!
***
2003. február. Az elmúlt hónapokban rá kellett jönnöm, hogy a kastély egyik felében valamiképpen elmaradt a szellőztetés és a takarítás. Ezekben a szobákban sokan maradtak az álomba taszított öntudatlanok közül, akik nem tudnak, és nem is akarnak fölébredni. És ami a legfurcsább: mintha nem értenének magyarul, mintha egészen mást hallanának ki világosan megfogalmazott, jó magyar mondatokból, mint amit jelentenek! Mintha visszavágynának abba a nagy-nagy hátizsákba, ahová öt évtizede bedugták őket, amely ugyan sötét és rossz szagú, de legalább langyos és cipeli a hátán valaki. S ez olyan kényelmesnek látszik, hiszen nem kell tudni semmiről, nem kell erőfeszítéseket tenni semmiért, mindent eldöntenek mások -és úgy látszik, nem mindenkit érdekel, jó felé viszik-e azt a hátizsákot! Sokkszerűen ért, hogy a 2002-es választásokon győzedelmeskedtek a sötétbe vágyó hátizsáklakók!
Nagyon nehéz megőrizni az optimizmust, mégis, bizakodom, mert a leköszönt Orbán kormány szinte valamennyi tagja, továbbra is a közjóért dolgozik. Nem futottak szét szerte a világba jól fizetett, presztízs-állásokért, mint oly sok elődjük tette hasonló helyzetében. Most, amikor itthon, a hazájukban csak temérdek munka, becsmérlő szavak és igaztalan vádak tömkelege jut nekik, vállalják ezt a nehéz szerepet, végérvényesen hitelessé téve ezzel az előző négy év alatt végzett munkájukat, s egyben saját magukat.
Talán mindenki érezte már úgy nagy méltánytalanságok elszenvedése után, hogy többé nem képes meghaladni önmagát. Hogy nem tud, nem akar többé sem fölülemelkedni, sem megbocsátani, és hogy olyan fáradt, amit már nem lehet kipihenni. Államférfiúi nagyságra vall, ha ilyen helyzetben a politikus tudja, hogy választás nincs, mert az életünket a születéstől kapott tehetséghez mérten muszáj élni, és azt is, hogy akinek küldetése van, annak ott kell maradnia, ahová tartozik, ahol a legnagyobb szükség van a képességeire és ahol a legtöbb jót teheti. Ezért hitelesek mindannyian, akik a helyükön maradtak, és tovább küzdenek.
Bizakodom azért is, mert a kastély másik feléből érkezettek, a fölébredettek, értették e fiatal kormány szándékait, amelyek, mintha Exupéry csodálatos gondolatának jegyében fogantak volna:
"Béke csak a világra jött gyermekből,
az elvégzett aratásból, a végre rendbetett
házból születik. Az örökkévalóságból, amelybe
az elvégzett dolgok megtérnek. A telt
csűrök, az alvó birkák, az összehajtogatott
fehérnemük békéje, egyedül a tökéletesség
békéje, azé, ami, ha egyszer jól elvégeztük,
Istennek adott ajándékká lesz." 1
Nem adom föl a reményt, hogy az ilyen és ehhez hasonló, életprogramnak is elegendő szép gondolatokat és nemes szándékokat egyszer majd, egyformán értelmezzük mindannyian, és ez megadja a bölcsességet, hogy a döntésünk helyes legyen!

Nádasi Katalin (író)


A könyv megvásárolható a www.nadasi-katalin.hu oldalon.

Meghalt Udo Ulfkotte – 56 évesen



Kihunyt a lámpás, aki megvilágította  sötétséget! Ajánlom mindenkinek olvassa el Lovas István írását!

http://lovasistvan.hu/2017/01/14/udo-ulfkotte-emlekere-4-konyverol-a-magyar-hirlapban-megjelent-negy-ismerteto-idorendi-sorrendben/

Az örök világosság fényeskedjék neki, nyugodjon békében!