.

.
.

2016. augusztus 21., vasárnap

“Férfias hit és közel jött csillagok” – Stefka István visszaemlékezése a Gulágon meggyilkolt magyarokról


Háromszázezer eltűnt magyar, név nélküli számok, kettétört életek, akik sosem kaphatták vissza a kényszermunkában eltöltött éveket. A Gulág-táborok magyarjai arról vallanak, Szolzsenyicin hőseinek aranyéletük volt azokhoz a borzalmakhoz képest, amelyeket a nagy Szovjetunió építése közben, idegen földön átélni kényszerültek. A munkatábor lakói ugyanakkor megtapasztalták azt is, mit jelent a „létező, férfias hit”, amelyben nő és férfi egyaránt osztozott, különösen, ha a mínusz ötven fokos Szibériai éjszakákon olyan közel jöttek a csillagok, hogy akár hazáig repíthették volna a szenvedőket. A Gulág-táborok magyar áldozatainak emléket állító honlapról, a visszaemlékezéseket összegyűjtő Stefka István, a PestiSrácok.hu lapigazgatója nyilatkozott portálunknak.
Ezen az anyagon is látszik, milyen sok hiányt kell betöltenie a történetírásnak – mondta Stefka István, a PestiSrácok.hu lapigazgatója a nemrégiben elkészült, Magyarokagulagon.hu című honlapról. Mint kifejtette, munkatársaival – Mező Gáborral, Csurka Dórával, Bori Zsuzsannával – arra törekedtek, hogy ezt a Gulág-táborok túlélőinek visszaemlékezéseit összefogó unikális anyagot mindenki számára elérhetővé tegyék, hiszen a megszólalók közül egyedül a száz éves Placid atya él már. Hozzátette, a riportok bepillantást engednek abba, nem csak holokauszt volt, hanem volt egy iszonyú szovjet elnyomás is, amely sokezer agyonhallgatott áldozattal járt.
Miért kezdtél a Gulággal foglalkozni?
A Gulággal kapcsolatban több személyes érintettségem is van. 1953 nyarán a Gellért hegyi házunk ajtaján  bekopogott egy nagyon magas úr, kezében egy nagy barna bőrönd. Anyám a konyhából rohant ki, és azt kiabálta: Bandi! Bandikám! Ő volt a nagybátyám, aki tíz évet töltött Szibériában Gulág-táborokban, mivel katonatiszt volt és harcolt a szovjetek ellen. Csontsovány, megtört emberként tért haza. Nem beszélt a Gulág világáról. Olyan félelem uralkodott 53’-ban , és aztán 56’ után az emberekben, hogy nem mertek erről beszélni.
Stefka István
Stefka István; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Másik nagybátyám, János, útban a Gulág táborai felé vesztette életét, 22 éves korában. Katonaként gyűjtötték be a szovjetek Budapest utcáin. Az első nagy gyűjtőpontnál Temerinben – innen indultak a vonatok a Szovjetunió különböző lágereibe – pusztított a flektifusz. Több mint tízezer ember pusztult el a járványban. Jancsi bácsi is egy nagy meszes tömegsírban végezte. Apámat is majdnem elvitték, ő végül leugrott a szovjet teherautóból menet közben, és eltűnt a kapualjakban, így úszta meg.
Írni igazán csak a rendszerváltás után lehetett erről, az akkori Magyar Nemzetben kezdtem megjelentetni a még élő gulágosokkal készült riportokat, visszaemlékezéseket. Akkor ismertem meg Placid atyát, aki az egyik leghíresebb gulágos volt, 11 évet töltött Szibéria különböző táboraiban. Sikerült megszólaltatni Menczer Gusztávot, aki a Kaukázusban raboskodott tíz évet. Ő alakította meg később a SZÓRAKESZ-t, a Szovjetunióban volt magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetét.
Ő kutatta ki, hogy tulajdonképpen mennyi ember került Magyarországról a Gulágra…
Nyolcszázezer magyar raboskodott a négyezer fogolytábor valamelyikében az egész Szovjetunió területén. Építő munkatáborok voltak, mínusz 45-50 fokban dolgoztatták az embereket, fakivágás, bányászat, építkezések, vasútépítés. Összesen körülbelül 20 millió embert tartotta fogva, abból két millió halt éhen, fagyott meg, vagy vitte el valamilyen betegség. Ebből a 20 millióból volt 800 ezer magyar. Voltak köztük hadifoglyok, és akiket már direkt málenkij robotra vittek.
A honlapon van egy harmadik csoport is, akiket szovjet bíróságok ítéltek el koholt vádakkal, hogy aztán deportálhassák őket. Erről sem igen hallani.
Ez egy nagyon érdekes csoport, és ide tartozik Placid atya, Menczer Gusztáv, Marczin Borbála és Rohr Magdolna esete is. Az akkori hatalom ugyanis eltűrte, hogy Magyarországon a szovjetek tartsanak koncepciós pereket, és hurcoljanak el embereket koholt vádakkal. Már 1945 után sem lehet beszélni szabad választásokról, bár a polgári erők győztek 1947-ig, ez mégiscsak egy megszállt ország volt. Hazánk első szabad alkotmánya ki is jelenti, hogy Magyarország 1944. március 19-étől kezdve egészen 1990-ig gyarmat volt. Először a németeké, utána a szovjeteké, több mint negyven évig. Nem volt önálló jogunk, hogy a saját ügyeink felett dönthessünk.
Ezért fordulhatott elő ez a példátlan, de gondosan el is titkolt gyakorlat, hogy szovjet bíróságok magyar földön ítéltek el koncepciós perekkel, mondvacsinált történetekkel embereket.
Marczin Borbála, és Rohr Magdolna is tizenhét éves volt, amikor elvitték őket azzal a címszóval, hogy szervezkedtek a szovjet katonák ellen. Ez egy gyarmati ország volt, mert akár ezt is megtehették.
nkvdezis-768x599
A szovjet népbiztosok bárkit a Gulágra küldhettek; Fotó: Collectingsoviethistory.com
Említetted, hogy látszott az embereken az a hiányzó tíz, Gulágban kegyetlen körülmények között töltött év. A szovjetek tíz évre kényszermunkára vittek 800 ezer dolgos magyar kezet. Ez az országon is meglátszott?
Nemcsak a tíz évnyi hiány. Elsősorban a Rákosi-, majd a Kádár-kormány volt az, amelyik eladta, feladta magyar testvéreinket. Nyolcszázezer ember elment, és csak 500 ezer tért haza. 300 ezer meghalt, nem harcokban, hanem a táborokban, máig sem lehet tudni, milyen körülménynek között. Ugyanakkor élesen fogalmazva kijelenthető, hogy az akkori teljes uralkodó politikai osztálynak a bűne volt ez, ebbe 1948-ig a polgári kormányok is beletartoztak, Tildyék, Nagy Ferencék, mindenki. Hagyták, hogy magyar embereket elhurcoljanak, elraboljanak a szovjetek.
És emellett hagyták, kirabolni az országot, elvinni a bányakincseinket, gyárainkat. Miközben 800 ezer emberrel kevesebben voltunk, 200 ezer szovjet katonát is etetni-itatni kellett. A jóvátétel amelyet 1955-ig vagonszámra hordtak ki az országból, az mind meglátszik ezen az országon. 1956-ban legalább úgy szétrombolták Budapestet, mint a világháború alatt. A fővárost is újjá kellett építeni. Nekünk mindig mindent elölről kellett kezdeni, a Nyugat szemében viszont még mindig nem vagyunk elég szabadságszerető nép. Pedig ha valaki megszenvedte a megszállást, akkor az Magyarország volt.
Nemcsak a Nyugat, de az oroszok sem mutatnak túl sok megbánást a történtek miatt…
Jelcin bocsánatot kért a Parlamentben, meg is nyíltak bizonyos szinten a levéltárak, lehet kutatni. Sajnos néhány komolyabb történésztől eltekintve olyanok kutatják ezt az időszakot, akik inkább azt bányásszák ki, hogy a magyar katonák Szovjetunióban bűncselekményeket követtek el, és gyilkolták az ártatlan orosz embereket. Ez tételes hazugság, hiszen mi harcolni mentünk a Szovjetunióba, de csak azután, hogy elkezdték Kassát bombázni a szovjetek. Mi üzentünk legkésőbb hadat a környező országok közül a szovjeteknek.
gulag-part-2
Susánszky Mátyás tollából - Pesti SrácokKegyetlen munka Szibériában; Fotó: deterritorialinvestigations.com
Bethlen István miniszterelnök is áldozata volt a Gulágnak, ezt sem kutatják. Bethlen a kiegyezést kereste az oroszokkal, ezért először a németek üldözték. Miközben Herencsényben bujdokolt, tárgyalásokat kezdeményezett a szovjetekkel. Sztálin parancsára vitték ki Moszkvába, ahol börtönbe zárták.
Az anyagok feltöltésével befejeztétek a munkát, vagy lesz még folytatás?
Szeretnénk még mélyebbre ásni, hiszen teljesen föltáratlan a Molotov-Ribbentrop paktum hatása, amely 1939. augusztus 23-án köttetett. A munkatáborok a paktum megkötése után szaporodtak el, már Lenin idejében is voltak, de közel sem ekkora számban. A paktumot követően tízezrével vitték a letteket, lengyeleket, litvánokat. A Molotov-Ribbentrop paktum, amely fölött még Franciaország, Anglia és Amerika is szemet hunyt, már megelőlegezte Európa felosztását, a Jaltai Egyezmény csak a pecsét volt, de rég eldöntötték, hogy Kelet-Közép-Európa a szovjeteké lesz, akár győz Hitler, akár nem.
Melyik a legkifejezőbb történet, amellyel találkoztál?
Marczin Borbála mesélte, hogy Szibériában, este, a munka végeztével, a mínusz ötven fokban felnézett a fantasztikus, csillagos égre, körülötte méteres hó, és keresett egy csillagot, amit láthatnak az otthoniak Magyarországon is. Placid atya pedig az egyik riportban arról beszélt, bencés szerzetesként nem ismerték el a papságát, így titokban kellett megrendezni a szentestét. Napokig gyűjtötték a kenyeret, a bort valami őrtől tudtak szerezni, így mutatta be a szentmisét egy botcsinálta jászolféleség előtt. Az atya erről is azt mondta, nem volt olyan helyzet, hogy ne lehetett volna valami megoldást találni. Minden rab azon gondolkozott, hogy el kell szabadulni, nem szabad feladni. Úgy fogalmazta ezt meg, hogy igenis van férfias hit, és férfias hit volt az ott raboskodó nőkben is, akik túlélték ezeket a szörnyűségeket.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Nem adom vissza!

Márpedig én nem adom vissza a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, amit 2011-ben kaptam az 1956-os forradalomról és szabadságharcról készült könyveimért. Büszke vagyok, jól érzem magamat Bayer Zsolt kollégám, Bencsik András, Hargitay András és Szigethy Gábor társaságában.
Mint ahogyan nem zavar az sem, hogy az MSZP-SZDSZ baráti köre, Fodor Tamás, Spiró György, Parti Nagy Lajos, Tamás Gáspár Miklós, Csaplár Vilmos és Vágvölgyi B. András is hasonló kitüntetéseket kaptak.
Miattuk kevesebbet érne Bayer és Stefka állami kitüntetése?
Micsoda zagyvaság ez. A sokszínűség jegyében, a rendszerváltás után a legkülönbözőbb politikai vonzódásokkal és berögződésekkel rendelkező alkotók kaptak magas állami elismeréseket. Ezzel mi a baj? Pont ez jelenti a nyitottságot, a (klasszikus) közéleti liberalizmust, a szabadelvűséget.
Az viszont döbbenetes, amit időről-időre a liberális hisztéria, a balliberális média produkál és vele együtt az, ahogy az egész hazai és külföldi közvéleményt félretájékoztatja, megtéveszti. Most Bayer Zsolt lett a célpont. E kiváló újságírót és publicistát tegnap, az államalapításunk ünnepségén kitüntették a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével. A Gulág táborokban elpusztultak emlékét őrző közösség indítványára és azért, amit évtizedek alatt számos nemzeti ügy megvédéséért tett. Elsőként tárta fel az erdélyi magyarság életének hiteles történetét és elsőként mutatta be filmjeiben a GULAG rabtelepein fogvatartott magyarok történetét, ami addig jóformán ismeretlen – a fősodratú médiában és történetírásban sokszor el is tagadott – folt volt.

Nos, ez a bajuk Kaltenbach Jenőéknek, Kenyeres Istvánéknak és a balliberális, hörgő hadaknak Bayerral.

Hogy az ő szemében az újságírás elsőrendű feladata a magyarság védelme, a nemzeti önazonosságtudat megtartása. Ha kell, a nemzeti ügyek érdekében még világhatalmasságoknak is nekimegy és ehhez az újságírás számos eszközét felhasználja. Még ha néha durva, talán nem mindig nyomdafestéket tűrő hangnemben. De szóból ért az ember. Ezért népszerű Zsolt, megértik az emberek – iskolázottságtól függetlenül -, amiről ír, megértik az emberek, amit üzenni akar. Nem sumákol, nem taknyol írásaiban, hanem kimondja, amit gondol. Ezt nem szeretik a magyart, a magyar nemzetet gyűlölő, gyakran eláruló balosok.
A gyűlölködő sort a napokban Kaltenbach Jenő, valamikori kisebbségi ombudsman nyitotta, aki kijelentette, hogy visszaadja állami kitüntetését Bayer miatt. Kaltenbach 2005-ben kapta kitüntetését (a Gyurcsány-korszakban, Mádl Ferenc köztársasági elnök adta át.), Ádernek írt levelében ezt írta: „kérem töröltesse nevemet a kitüntetettek listájáról”. Berkecz Balázs, az Együtt elnökségi tagja Bayer “uszító cikkei” miatt arra kérte Áder János köztársasági elnököt, hogy vonja vissza Bayer Zsolt kitüntetését, mert az szerinte “vállalhatatlan”. Az MSZP közleményben csak ennyit közöl: „Szégyen”. Kenyeres István biótudós, vállalkozó szintén visszaadja kitüntetését. Azt írta, hogy nem vállal semmilyen közösséget azzal a politikával, amelyik állami kitüntetést ad “annak a féregnek” (sic!), aki képes volt leírni: „Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigánygyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigánygyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba”. Csak azt felejtette el Kenyeres úr megemlíteni, hogy a citált írás akkor született, amikor Olaszliszkán, egy vélt gázolás miatt Szögi Lajos tanár megállt gépkocsijával, hogy segítsen a cigánygyereken. Cserébe azért, mert a polgárháborút akaró balliberális média által feltüzelt tömeg agyonverte Szögi tanár urat az autóban ülő két kiskorú gyermeke szeme láttára. Később derült ki, hogy a falubeli kislánynak egy karcolásnyi baja sem esett, elfutott, elbújt. Erre lépjen Kenyeres úr! Mit írna, ha hasonló helyzetbe kerülne? Azért az sem szép, hogy Ön a neves jobboldali újságírót féregnek nevez. Elfogultságát és vöröslő indulatát talán nem így kellene felköhögnie.

Szögezzünk le néhány alapvetést, mielőtt mindenki visszaadná az összes kitüntetését, rangjelzését.

Persze valljuk be, ez eddig is a balliberálisok kiváltsága volt. Szaniszló Ferenc újságíróval is visszaadatták a Táncsics-díjat egy hasonló hisztéria kíséretében. Ő az ellene irányuló balos médiaössztűz miatt adta vissza és nem azért, mert Bolgár György vagy Mester Ákos e állami kitüntetés tulajdonosa.

Maradjunk annyiban, nem kell álságosnak lenni Kaltenbach úr. Maga, kötelessége ellenére éppen hogy nem védte tizenkét éves regnálása alatt a kisebbségeket és az etnikai csoportokat. Hagyta szabadjára engedni a szocialisták és a szabaddemokraták által gerjesztett magyarellenes indulatokat, a balliberális sajtóban gerjesztett, mindenért magyarokat hibáztató gyűlöletkampányt, melynek egyik csúcspontja volt az olaszliszkai lincselés. Pedig lett volna szerepe, nem csak akkor van dolga egy ombudsmannak, ha a többséget uszítják a kisebbségekre, hanem akkor is, ha mindez fordítva történik. A társadalmi béke nem a visszadobott kenyérben, hanem az el nem csattant pofonban van.
De ombudsmanként hallgatott, pedig egy köztiszteletben álló tanárt úgy vertek agyon minden ok nélkül a helyi cigányok, hogy közben ezt ordították: „Öljétek meg a magyart!”. Akkor is hallgatott, amikor Veszprémben az elállatiasodott enyingi cigánybanda agyonszúrta a veszprémi kézilabdások sztárját, Marian Cosmat, a román válogatott csatárát és súlyosan megsebesítettek több magyar válogatott kézilabdást is. Pedig akkor is pozícióban volt Kaltenbach úr, éppen az Európai Ombudsman Intézet alelnökeként tevékenykedett.

Miért nem szólalt meg a lelkiismerete, hogy Magyarországon nyíltan hergelik a cigány kisebbséget a magyarok ellen?

Akkor is hallgatott, amikor az MSZP-SZDSZ kormányzás, Gyurcsány miniszterelnöksége alatt a magyar titkosszolgálat tudtával gyilkolták, vadászták le a cigány embereket, családokat? Ekkor miért nem szólt? Pedig tudhatta volna, hogy Magyarország lejáratása volt a cél, nem véletlenül taglalták a világsajtóban a magyarok rasszista, antiszemita mivoltát. Mindenki tudta, hogy a 2006. október 23-i békés tüntetés véres szétverése csak előkészület volt, hogy az országot gazdasági és társadalmi káoszba kergessék. A magyar emberek önmérséklete akadályozta meg ezt a tragédiát. Szeme előtt zajlott az egész. Ha tudta, de nem mert szólni, miért nem adta vissza a megbízatását? Akkor lenne hiteles a mostani döntése.
De hát Bayer Zsolt, újságírói hivatásának megfelelve éppen azt tette írásaiban, ami a dolga: megvilágította, leleplezte azokat a cselszövőket, akik Magyarország lejáratásában, szétverésében voltak érdekeltek. Ezért is megkérdőjelezhetetlen az ő kitüntetése.
Higgye el, senkit nem érdekel, hogy Ön mit ad vissza. Ma már az a mérce, hogy ki tud többet tenni hazájáért és nem az, hogy ki tud többet ártani nemzetének. A jó döntést, többedmagával már sokkal korábban elmulasztotta meghozni és ehhez a rossz döntéshez – ahogyan érzékelem -továbbra is ragaszkodik. Sajnálom.

kép: MTI/Koszticsák Szilárd

ÉS ISMÉT A GYILKOS HANGYÁK


TÁMADNAK A GYILKOS HANGYÁK



 2015. október 26-án írtam a gyilkos hangyák támadásáról. (migráció)

Ma, olvasom az online újságokban megjelent írásokat, szembe találom magamat, a közel egy évvel ezelőtt írt posztom mondanivalójával, na, nem szó szerint, hanem ami a lényegét illeti.
Röhej, hogy ennyi idő után jutottak el, erre a megállapításra.

„A marokkói születésű társadalomtudós, Abdesszamad Belhadzs megállapítása a migrációval kapcsolatban!
A mandiner.hu-nak adott interjúban főbb megállapításai közé tartozott, hogy


„AZ ISZLÁM ÁLLAM NEM „TERMEL” HANEM ELFOGLAL, KIMERÍTI A MEGSZÁLLT TERÜLET ERŐFORRÁSAIT, MAJD ÚJ HELYET KERES"
(Ezzel a címmel jelent meg a MAGYARIDŐKBEN: 

„EURÓPÁBAN HIRTELEN TÉMA LETT, HOGY MI FOLYIK A MECSETEKBEN”

ÉS ITT LEHET OLVASNI, A KÖZEL EGY ÉVVEL EZELŐTTI ÍRÁSOMAT

"Sándor Kinga bejegyzést írt
2015. október 26. 19:59

TÁMADNAK A GYILKOS HANGYÁK



GYILKOS HANGYÁK


Ugyan úgy, oszlopokban vonulnak, némelyek néha eltávolodnak az oszloptól, hogy felderítést végezzen és, ha talál valamit, akkor azt vagy egyedül, vagy más portyázókkal felfalja.
Nézzük csak meg, de ne egyszer, hanem többször is, hogy jól az eszünkbe véssük minden mozdulatát a videónak, a vonuló, apró fekete gyilkos hangyáknak!
Bármit talál az útja során, azt csontig lerágja, egy pillanatra sem megállva, tovább vonul a menetelő oszlop.
Nem hagynak maguk után mást, mint a bélsárt, azokat a rongyokat, melyek alól kikeltek az utódok, vagy kizabálták belőle a benne lakót.
Ezekért, a kontinensünket megtámadó gyilkos hangyákért, felelősségre kell vonni, elsősorban Angela Merkelt, az EU, hibbant, alkoholista, libsi vezetőit.

Nem utolsó sorban, hazánk árulóit is!
Nem hagyni, hogy bárki kibújhasson alóla!"

(Sándor Kinga)

Úgy látszik, hogy mi, az egyszerű emberek, sokkal reálisabban látjuk a történéseket, mint azok a társadalom tudósok, akiknek az lenne a feladatuk, hogy előre figyelmeztessék az emberiséget a veszélyre.

Sándor Kinga
2016. 08.21.



2016. augusztus 15., hétfő

Meghekkelték Sorost, döbbenetes információk derültek ki

 Soros
Több mint 2500 fájlt szivárogtattak ki ismeretlen hackerek a Soros György által működtetett szervezetektől. A közzétett adatok számos, eddig titkolt tevékenységekre, stratégiákra is rámutatnak – írja az atv.hu.
A DC leaks szombaton több száz belső dokumentumot szivárogtatott ki a milliárdos Soros György által működtetett csoportok különböző osztályaitól, elsősorban az Open Society Foundationstől.
A portál a fájlokat különböző kategóriákba rendezte főleg földrajzi elhelyezkedés szerint. A területek mellett külön kategóriát kapott az amerikai elnöki iroda és a Világbank is. A fájlokat 2008 és 2016 közé datálják.
Az RT arról ír, hogy a közzétett adatok rávilágítanak Soros György különböző tevékenységeire, prioritásaira és stratégiáira is, többek között arra is, hogyan befolyásolta az európai választásokat, a bevándorlást és az Európában elfogadott menedékkérelmeket.
Egyes feltételezések szerint a DC Leaks néhány amerikai aktivista munkája, akik be akarták mutatni az igazságot az amerikai döntéshozás működéséről és a politikai élet kulcselemeiről.
Az Egyesült Államok biztonságpolitikai szakértői szerint azonban néhány orosz hekker állhat a szivárogtatás mögött.
A DC Leaks már júniusban is szivárogtatott adatokat az Open Society Foundationstől, korábban pedig a NATO egykori tábornokának levelezését hozta nyilvánosságra.
Ennél több nem is kellett a Twitter felhasználóinak, akik az alábbi következtetéseket vonták le a fájlok átböngészése után:
– Soros szomáliai menekültekkel árasztja el az európai országokat
– Soros zsebében van az Európai Unió
– Soros pénzeli az illegális bevándorlás melletti tüntetéseket
– Soros újabb migránsválságot idézne elő
– Soros újradefiniálná a nemek fogalmát
– Soros manipulálta az EU parlamenti választásokat
– Soros Izrael-ellenes kampányt finanszíroz
Ami pedig Magyarországot illeti
Magyar vonatkozású hír, hogy a „A 444 mintegy ötvenezer dollárt kapott 2014-ben Soros György Open Society-hálózatától, hogy olvasói bevonásával mind a 106 egyéni választókerületben felvegye a küzdelmet a választási visszaélésekkel. A DC Leaks részeként kiszivárgott támogatásról eddig nem tudott a nyilvánosság, mivel a lap nem adott hírt a sikeresen elnyert pályázatról.” – írja a mandiner.hu.
2014 tavaszán a Soros György kezdőtőkéjével indult – és azóta is legnagyobb támogatottjai között szereplő – amerikai nonprofit befektetési alap, a Media Development Investment Fund szerzett tulajdonrészt a 444 kiadójában százmilliós befektetéssel. Az alap már korábban is jelen volt a magyar médiapiacon, 2012 óta finanszírozza a Magyar Narancs kiadását. 2016 májusában Bede Márton, a 444 munkatársa Magyarország legtisztességesebb médiatulajdonosának nevezte Soros Györgyöt.
EUrológus Online (Index.hu)  – 7,7 millió Ft
Az Athena Intézeten keresztül az Index.hu felületén futtatott EUrológus bloggerei is részesültek Soros millióiból annak érdekében, hogy az online platformokon közzétett cikkeikben számoljanak be az uniós választások és folyamatok körüli, magyarországi viszonyokról.
Magyar Helsinki Bizottság – 10 millió Ft
A támogatás a Magyarországon működő, civilnek mondott intézetek működését volt hivatott fenntartani, és azok tevékenységi köreiket gyarapítani. A Magyar Helsinki Bizottságon kívül, azEötvös Károly Intézet és a TASZ is jelentős anyagi forrásokban részesült annak érdekében, hogy folyamatosan bomlassza azokat a belföldi hangokat, amelyek ellentmondanak a Soros-féle nyílt társadalom eszméjének.
Transparency International Magyarország – 26 millió Ft
Az átlátható finanszírozás egyik legellentmondásosabb intézménye ismételten magyarázkodásra kényszerülhet, ugyanis Soros György nem nyilvános, 117 ezer dolláros “adománya” arra volt hivatott, hogy a 2014-es kampányfinanszírozások körüli átláthatóságot monitorozza a pártok körében.
Political Capital Intézet – 21 millió Ft
A kiszivárogtatott információk alapján több mint húsz millió forintot kapott az intézet azért, hogy felfedje a – Soros szerint – “szélsőjobboldali” erők magyarországi tevékenységét, továbbá monitorozza az unióellenes véleményhullámok terjedését. Az intézetnek ukázba adott direktívák között szerepelt az is, hogy mindenképpen tegyen azért, hogy mozgósítsák az Európai Unió elkötelezett híveit a választásokkor.
Media Diversity Institute – 10 millió Ft
Az unió területén tevékenykedő intézet többek között azért kapott nagyjából tíz millió forintnyi támogatást, hogy mesterségesen, pozitív színben tüntesse fel az Európát érő migrációshullámot. Továbbá forrásaikat arra is felhasználták, hogy az “idegengyűlölettel mérgezett vélemények magyarországi terjedését” semlegesítsék.
Prospekt Műhely Alapítvány – 13 millió Ft
Egy átfogó médiamonitorozásra kapták a pénzt, melynek keretében össze kellett gyűjteniük a szerintük idegengyűlölettel kampányoló politikusok és médiakonszernek adatait és neveit, amelyeket ezután feltehetően egyfajta lejárató kontextusban kellett nyilvánosságra hozniuk.
X Kommunikációs Központ – 40 millió Ft
A mintegy 180 ezer dolláros támogatást annak érdekében kapta a szervezet, hogy felkészítse civil aktivistáit és mozgósítsa őket a szélsőjobboldali pártok és üzenetek semlegesítése ellen.Mindemellett az uniós választások kapcsán terjesztett pozitív politikai üzenetek terjesztését is feltehetően elvárták tőlük.
Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest – 5 millió Ft
Megbízásukban arra kaptak mintegy 23 ezernyi dollárt, hogy arra kényszerítsék különböző nyilvánosságra hozott, általuk elkészített analitikákon keresztül, hogy tényszerű pártprogramokat terjesszenek elő a választásokban induló politikusok. Elsősorban természetesen nem a baloldali pártokat kellett monitorozniuk, hanem a populizmussal megvádolt szervezeteket – írja összefoglalójában a vilaghelyzete.blogspot.hu.
Forrás: atv.hu / RT / Sputnik / DC Leaks / mandiner.hu / vilaghelyzete.blogspot.hu

SZENT ISTVÁN ÜNNEPÉRE




Az első magyar király, Szent István uralkodásának és Magyarországot, valódi európai állammá és hatalommá válásának ünnepe.


És ez, az új kenyér ünnepe is!

Még most is a számban érzem a nagyanyám által sütött friss kenyér illatát, amit természetesen nem csak augusztus 20-ára szokott sütni a nagy kemencébe, amelybe bele fért akár 5 kenyér is!
Főleg, az alját szerettem nagyon, ahova belesült egy-két parázs is, ami faszénné változott, és olyan jól ropogott a fogam alatt.
De Szent István ünnepén, mindig az új búzából sütötte, és valahogy jobban ízlett mindannyinknak, de az is lehet, hogy csak az ünnep, az új búza és a szalmájának illata, ami a cséplőgép csövén keresztül szinte szállt a levegőben, tette különlegessé.
Ilyenkor mindig eszembe jut egy történet, illetve, egy film, amit már nagyon, nagyon régen láttam, de valahogy megragadott bennem, és így az ünnep előtt az eszembe jut.

A TÖRTÉNET:

Volt egy idős néni, ki a gyermekeivel lakott egy fedél alatt.
Akkor már a gyermekek a városba jártak dolgozni, és mindig onnan hoztak a családi asztalra kenyeret, ez alól augusztus 20-ka sem volt kivétel.
Egyszer a néni elhatározta, hogy meglepi a gyermekeit, és maga süt kenyeret.
A kemence még megvolt, nem volt annak semmi baja, kovászt tudott készíteni, persze, titokban, hogy a gyermekek ne sejtsenek semmit.
Aztán, másnap hajnalban felkelt, megvárta, míg a család elmegy dolgozni, és gyorsan cselekedett, hisz estére kész kell lenni a kenyérnek.
A szekrényhez lépett, elővette a régi szőttes kötényét, amit mindig ehhez a munkához használt régebben, az előtte való napon kisúrolt teknőt előhozta, a hokedlit fejre állította, a lábai közé állította a teknőt, és jöhetett a dagasztás.
Öreg, erőtlen, ráncos kezével dagasztott, folyt róla a veríték, de nem törődött ezzel, hisz a dagasztott tészta az úgy jó, ha gyöngyözik a homlok.
Mikor már úgy érezte, hogy jó a tészta, nem ragad a kezéhez, a régi, kenyeres abrosszal letakarta, hogy keljen, de nem tudott nyugton maradni, mert fél óránként nézegette.
Aztán egyszer csak már hólyagos lett, szinte kirepült a teknőből, kiszakajtotta, és újra kelni hagyta.
Már be volt fűtve a kemencébe, rendesen fehéredett a tégla, a tapasz, a forróságtól, úgy jó az, akkor jó a hőmérséklet.
Apró, fáradt kezével a cipókat a kenyeres lapátra helyezte, és egyenként berakta a kemencébe, szám szerint, pontosan ötöt.
Aztán már csak ki kellett, hogy süljenek, és annak is eljött az ideje!
Kiszedte a gyönyörű, piros, ropogósra sült kenyereket, megmosdatta őket, aztán várt, hogy kihűljenek.
Az egész házat bejárta a friss kenyér, bódító illata, nem is tudott neki sokáig ellenállni, gondolta, ha langyos is még, ő bizony megkóstolja.
Ünnepélyesen, szinte áhítattal vette elő az egyik kenyeret, a szép abrosszal bevont asztalra tette, majd a késsel egy keresztet rajzolva a kenyér aljára, megszegte a kenyeret.
Csak egy vékony szeletet vágott, de először az illatával lakott jól, amit mennyeinek érzett.
Aztán letörte az első falatot, és a szájába tette, forgatta, kóstolgatta, de látszott, hogy valami baj van.

A néni nem tett sót a kenyérbe!

Olyan megtört lett fáradt tekintete, hogy az embernek a szíve facsarodott tőle.
Aztán, komótosan bebugyolálta a kenyereket, majd lassú,léptekkel vonszolva magát, ki vitte a kertbe, majd egy ásóval öt gödröt ásott.
Egyenként megcsókolta őket, bele helyezte a gödörbe, és betemette.
Estére ágyban találta a család, de nem tudtak rájönni, hogy mi okozhatta a néni betegségét.
Viszont, a szépen terített asztalon ott volt a vásárolt kenyér, amit nem a boltból hoztak, hanem egy maszek pékségből.
Gyönyörű, piros, ropogós, gömbölyű kenyér, egy nemzeti színű szalaggal átkötve, illatával betöltötte az egész házat.
Akkor a néni szeméből elkezdtek potyogni a könnyek, de a szája már mosolygott.

Ez a történet úgy beleégett a lelkembe, szívembe, és az emlékezetembe, hogy többé soha sem tudott kitörlődni onnan.
Nem is szeretném, ha elfelejteném, az ünnep közeledtével, legalább egyszer gondolok, és emlékezek rá.
Én is mindig sütök az ünnep tiszteletére kenyeret, habár már nincs kemencém, de azért ez a kenyér, még ha a sütőben sül is, mégis más.

Sándor Kinga

2016. augusztus 14.








2016. augusztus 9., kedd

SZELLEM REPÜLŐK A KÖLNI REPTÉREN


A német média hallgat róla!


Egy kölni, reptéri dolgozó, ki már 30 éve ott dolgozik, elmondta, hogy éjjelente, úgy egy óra felé, mikor már szünetel az utas forgalom, titokban, 3-5 percenként szállnak le utasszállító gépek.
Olaszországból, Görögországból, Törökországból szállítják a migránsokat, van olyan gép, amelyik, akár 500 utast is tud szállítani.

Ez a hír, 2016. augusztus 6-án kelt.





Gondolom, nem vagyunk sokan, kik ezen meglepődünk. Úgy látszik, hogy Merkel, mégis csak végig viszi az akaratát a betelepítéssel.
Ami bennünket nem is nagyon zavarna, csakhogy, rövid időn belül szétosztják az EU-s tagállamok között, ami ugye, már nem mindegy.

A 2016. október 2-án tartandó népszavazásra mindenképpen el kell mennünk, pártállástól függetlenül, ha nem szeretnénk, hogy hazánkat is ellepje ez a horda.
Már Győrben randalíroznak, nem beszélve Horgosról, és a határ menti településekről.
Egyszerűen nem lehet őket leállítani, mert mindenféle jogvédő szervezet ott sertepertél körülöttük, és csak arra várnak, hogy a rend őrei, illetve a kormány hibázzon.

Ma már köztudott tény, hogy a Soros György által támogatott civil szervezetek azok, kik ellehetetlenítik a hathatósabb intézkedéseket, hisz ők azok, kik minden téren, akár jogilag is segítik őket.
Soros, már nem is titkolja ebbéli tevékenységét, sőt, nyíltan beszél terveiről, miszerint, vérfrissítés kell Európának.
Európai egyesült államokat kíván létre hozni.

Ehhez asszisztálnak az EU vezetői, és a hazai baloldali politikusok, továbbá, azok a baloldali, megvezetett emberek, kik nem látják a valós tényeket, és addig nem is gondolkodnak el azon, hogy mi fog történni, míg saját bőrükön nem tapasztalják meg.

Nem az igazi menekültekről van szó, akiket Magyarország minden időkben befogadott, hanem arról a hordáról, kik határokon, kerítésen, az emberek megélhetését jelentő mezőgazdasági területeken végig menetelnek.

Akik nem átallnak gyümölcsfákat letörni, eltüzelni, a termést akár éretlenül leszedni, kiásni a burgonyát, és a gazdák nem tehetnek ellenük semmit, mert rögtön ott teremnek a Soros jogvédők.
Már nem mernek a nők, és a gyermekek egyedül közlekedni a határ menti településeken, hol a migráns táborok vannak, mert könnyen erőszak áldozataivá válhatnak.

Hisz náluk nem érték a nő, sem a gyermek, egy európai nő megerőszakolása, trófea, amit nem bánnak meg, de nem is értik, hogy nálunk ezt miért büntetik.
Ha az EU eléri célját, akkor vége a kereszténységünknek, hisz a korán világosan megírja, hogy a kereszténységet ki kell irtani.

Kérek mindenkit, ezt jól gondolja át, tájékozódjon a valós helyzetről, és ne csak azokból a médiákból, kik ezt elhallgatják, vagy éppen elbagatellizálják, az Orbán fóbiájuk miatt.
 Menjünk azért, hogy megmaradjon a nemzeti identitásunk, kereszténységünk, szuverenitásunk!

Menjünk el szavazni október 2-án, és tegyünk X-et a NEM-re!



Sándor Kinga







2016. augusztus 6., szombat


EGY BÜDÖS BOGÁR, TÖRÖK MÓNIKA, TOLLAT 

RAGADOTT


Ha esetleg nem tetszik a cím, az éppen meglehet.


Hogy sértő? Az is akart lenni, de nem sikerült olyan mocskot leírnom, ami illene erre a büdös bogárra, erre a Török Mónikára, az agyilag torz szülött senkiházira!
Amit rólunk, magyarokról írt, még, ha a legenyhébb ítéletet is hoznánk felette, az örökre való elnémítás, lenne a legenyhébb büntetése!
Most aztán kellőképpen felháborodtatok ugye, talán még le is vernétek egyet – kettőt nekem, mert, hogy is írhatok, kívánhatok embertársamnak ilyet.
Az ilyen büdös bogár, nekem nem lehet embertársam, ki megsértett engem, hazámat, meggyalázta történelmünket, hőseinket, szemközt köpködött bennünket bő nyállal.
És most otthon ül, várja, hogy valaki lezsidózza, az ő népét is meggyalázza, hogy legyen miért újra tollat ragadni, és ocsmány dolgokat írni arról az országról, azokról az emberekről, és annak a hazának a hőseiről, ahol él.
Az ilyen büdös bogarakat nekünk is jól szemközt kellene köpni, de nem csak bő nyállal, hanem jó sűrű köpettel is, hogy le se tudja mosni, csak nyúljon rajta!
Vagy egyenest a szájába, jó hegyeset, hogy a belét is kihányja tőle, és a szemei kiguvadjanak az erőlködéstől, az agya meg az orrlyukán folyjék el!
Mielőtt nem olvasnátok tovább ezt a mocskolódást, ide másolom ennek a senkiházi büdös bogár, szellemi toprongynak a förmedvényes írását.
Aztán ti döntsétek el, hogy jogos-e a felháborodásom!




Török Mónika: Honfoglalás

"Jött ide egy népcsoport valahonnan a fenetudjahonnából.
Megérkeztek, lecuccoltak, jól átbaszták a már itt élőket (fehér ló, Szvatopluk), aztán kajánul vigyorogva még picit próbálták végigrabolni a már-már civilizált városokat, csak aztán levágták a fülüket és hazazavarták őket.
Nem sokkal később megjöttek a rokonok és végigdúlták a vidéket, ameddig hegyekbe nem ütköztek.
Ezen nagyon fel voltak háborodva az épp csak lecuccolók, de még így is meglepte őket, hogy másodszor is visszajöttek a rokonok és így kő kövön nem maradt.
Behívtak akkor csomó rokon népet letelepedni, mert kínos volt az emberhiány (kunok, besenyők, jászok).
Amikor ez a kínosság nagyon ott volt, akkor saját maguk mészárolták le őket.
Tényleg csak háromszor kellett pislantani, máris jöttek a további rokonok és Mohácsnál konkrétan megszüntették az addig sem létező valamit.
Amúgy elég sok ideig nem kezdtek vele semmit, még sok-sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Gárdonyi szívszorítóan megírja az Egri Csillagokat, ami igen szép regény, csak a történelemhez van elég kevés köze, de imádjuk.
Hahó, csak szólok, hogy a büdös Habsburgok küldték haza a gaz muszlimokat.
Akik addigra felépítették a közigazgatást, az úthálózatot, a vízvezetékeket, hozták a krumplit, a paprikát, paradicsomot, tulipánt, fürdőket, meg mindent, ami még eszünkbe juthat a Brian életéből.
Nem kellett marha sok időnek eltelnie, és ez a hős nép nagyon felháborodott a nemtudommin és kirobbant a forradalom, azt jól leverték, naná, ki a fenének hiányzik, aztán igen szép szar műdalok születtek Rózsa Sándorról és a szegény magyar betyárokról.
És még nem vagyunk a végén.
Mert még ezen is annyira rettenetesen felháborodott ez a nép, amelyik bevallottan átbaszással szerezte a jó kis fődecskét, hogy gyorsan megint nagyon öntudatos lett és ismét szabadságharcba kezdett, amelynek kapcsán gyorsan ellopták a koronát, jól meghalt egy csomó ember és semmi eredménye nem lett.
Jó, hát jött egy faszi, mindenki utálta, addig-addig dumált, míg csak lett ez a szar monarchia, lett Budapest, felépült az egész ország.
A nép, amelyik jól átbaszta az ittélőket azzal a fehér lóval, innentől matricázza az autón, hogy Nagymagyarország, meg három tenger (sose volt).
Innentől nagyjából mindenkinek világos persze a sztori, sikerült kirobbantanunk az első világháborút (ja, kérem, ha három tenger mosta, akkor ő is a miénk), a másodikban is igen faszán szerepeltünk, gratulálok is mindenkinek.
Persze, időnként jöttek ismét a rokonok, akiket időnként szeretünk, időnként nem, és most köszönünk mindent neked, Orbán Viktor, tényleg nagy államférfi vagy, ekkora kis szarkupacból, mint ez a Magyarország, tényleg megint sikerült a lehető legszarabbat kihozni.
Kérem a történész kollegák megértését a némiképp laikus összefoglalómért.
Hát, tényleg, egy sikertörténet. Csak nem nagyon.”

Remélem, hogy velem együtt ostort ragadtok, és azzal segítitek kitakarítani ezt a magyart gyűlölő, gyalázó, büdös bogarat, aki még féregnek is kevés, aljas förmedvény!


Sándor Kinga

2016. június 27., hétfő

Fontos közlemény

Közlemény

Kellemes nyaralást kívánunk kedves olvasóinknak. Legközelebb 2016. augusztusában jelentkezünk. Addig is tisztelettel és szeretettel ajánljuk olvasásra az alábbi kedvenceinket, ahol azt is olvashatják, amit máshol eltitkolnak, elhallgatnak. 



 

„Magyarország visszaszerzett valamit régi dicsőségéből” – a Hősök terén lesz a köszöntés!

  Veszítettünk, de nem törtünk össze. Ez a csapat mindent megtett, az UEFA.com Királyt és a szurkolókat, a meccs legjobbja, Hazard a magából mindent kiadó magyar csapatot dicséri. Így is lehet!
Azt kéri a Magyar Labdarúgó Szövetség, hogy ha lehet, senki se menjen a reptérre, ahová várhatóan 17 óra körül megérkezik a válogatott. Sejtik, sejthetjük, hogy hiába kérik: valószínűleg elég sokan ki fognak zarándokolni Ferihegyig. A hivatalos köszöntés egyébként a Hősök terén lesz 18 órától.
Többször (már a belga elleni meccs előtt is) megírtuk, hogy mit ért el ez a csapat, amely a vereség ellenére is győzött. Lássuk, mások hogyan látják – és most nem a Dániel Péter féle pincebogarakra gondolok, akiket én az elhallgatás fegyverével tennék láthatatlanná:
„Magyarország visszaszerzett valamit régi dicsőségéből” – írja az Uefa.com. „Elveszítették Kleinheislert, akit az Ausztria elleni győzelem után a meccs emberének választottak, ez nagy csapás volt, ahogyan az is, hogy Gera is lement a szünetben – de még mindig ott volt fantasztikus szurkolótáboruk, amiről már sokszor írtunk.”
Ezután Király Gábort magasztalták. Emeljük ki, hogy kapusunk élete egyik legjobb meccsét játszotta – ilyen a sors és a futball, hogy így is négy gólt kapott. Nem véletlen, hogy a mértékadó Whoscored.com szakportál a gólok ellenére 7.9-esre értékelte teljesítményét – ahogy az sem, hogy a belgáknál a szemünket is kivédő Thiabaut Courtois 8.3-at kapott! –, Király valóban parádézott, és az UEFA.com honlapja sem felejtette el: „Király a valaha volt legidősebb játékos az Európa-bajnokságon, negyvenéves elmúlt, de egyetlen kapus sem mutatott be nála több védést egy mérkőzésen ezen az Eb-n. Tényleg utoljára láttuk a szürke mackóalsót ezen a szinten? – írták.
A kérdés jogos: Király egyelőre nem döntött, legalábbis nem jelentette be. A mieink második legjobbja a (a Whoscored.com szerint) egyébként Kádár volt (7) – nem lenne meglepő, ha Nyugatra igazolna. Jó, nyílt meccset játszottunk, ezt az is jelzi, hogy a támadásért felelős emberek közül mindenki elérte a közepesnél jobb, 6-os osztályzatot.

Amikor a meccs legjobbja gratulál a vesztesnek

Íme, egy szimpatikus világklasszis. Eden Hazard nem olyan ismert, mint Cristiano Ronaldo, viszont a pályán sokkal szimpatikusabb. Amíg a sértett primadonnára emlékeztető portugál csatár az izlandiak játékát korholta a szerencsétlenül sikerült (1–1) csoportmeccs után, addig az élete formájában futballozó Hazard a mieinkről is mondott egy-két szép szót. A Chelsea játékosa – aki tízest kapott a Whoscored.comtól, és akit a meccs emberének választott az UEFA – így nyilatkozott: „Jó csapat ellen játszottunk, szeretnénk gratulálni nekik, mindent kiadtak magukból – mondta.
Így is lehet. Gyakorlatilag ő döntötte el a vasárnapi nyolcaddöntőt végérvényesen, előbb eszméletlen gyorsasággal és finesszel húzta meg a bal szélen, majd adott be pontosan középre. Később meg szép egyéni teljesítmény után lőtt gyönyörű gólt Király Gábornak.

Négy-öt millió magyar nézte csak Magyarországon

Tudjuk, hogy ez ország szorított a csapatért, és ez tényleg igaz. Vasárnap este 2,8 millió nézőt mértek a magyarok Eb-mérkőzése alatt, és mint mindig, a valós szám ennek másfélszerese-duplája is lehet.
Jó lenne, ha ezt az egységet, közös élményt az Eb után is megőriznénk.

Szapul, gyaláz, ócsáról – újabb fejezet az Izraelig menekülő „magyar” jogász életéből

Nincs magyar ember e Földön, aki a tegnapi belga csapat elleni 4-0-s végeredményt ne a magyar csapat „győzelmeként” értékelné. Ugyan a franciaországi EB szereplésünket a vereséggel befejeztük, de emelt fővel távoztunk a pályáról. A válogatott a szakemberek szerint is ragyogóan játszottak a mieink, a sport szerelmesei, de még a laikusok is megköszönték a fiúknak, hogy kis hazánkat végérvényesen felhelyezték a világ futballtérképére, játékukkal pedig olyan sportélményt – ajándékot – adtak a számunkra, amiről korábban csak álmodni mertünk, vagy még azt sem. Újra hitet adtak a magyar nemzetnek és egy olyan összetartás kovácsolódott, amelynek ékes bizonyítéka, hogy a szurkolók úgy árasztották el Budapest utcáit, mintha csak győztünk volna.
Talán mégis akad egyvalaki ezen a planétán. Róla mostanában több ízben írtunk, miután előszeretettel veszi szájára a magyart, a magyar népet, a magyar válogatottat… és még sorolhatnám.
A magyar fociválogatott simán kiesett az első komoly tétmeccsén ezen az EB-n… is. Annak ellenére, hogy az Orbán-kormány minden évben többet költött erre az egy sportra, mint a teljes magyar egészségügyre. Nem segített a magyar focistákon ez a temérdek, teljesen feleslegesen elköltött pénz és persze az antiszemita, homofób magyar szurkolók szégyenletes őrjöngése, neonáci karlendítései sem… A magyar csapat indulhat szépen hazafelé és focizhatnak majd tovább azokban a jórészt üresen tátongó luxus stadionokban, amelyek mára már az orbáni diktatúra groteszk jelképei lettek. Orbánék ezekből a felesleges stadionokból csak a jövő évben még 32 darabot építenek majd Magyarországon, az EU egyik legszegényebb országában, ahol már magyar állampolgárok tömegei nyomorognak és gyermekek százezrei éheznek… Dióhéjban ennyit a szánalmas magyar focihisztériáról.
Nem csak a PestiSrácok.hu-t és olvasóit háborította fel Dániel Péter mocskolódása. Pajor Tamás egy hete – ahogy arról a PestiSrácok.hu beszámolt – nyílt levelet írt, amelyben azt kérte a magyarországi zsidóságtól és minden jóakaratú embertől, hogy a leghatározottabban határolódjon el Dániel Péter ügyvédtől, aki  a magyar válogatottat a magyar szurkolókat és végső soron az egész nemzetet gyalázó nyilatkozatokat tett.
Az énekes dalszerző a következőket fogalmazta meg a Dániel Péter a magyar nemzetet a magyar válogatottat és a magyar szurkolókat becsmérlő “működésével” kapcsolatban:
Én a magam részéről magyar-zsidóként, vagy ha tetszik zsidó-magyarként leghatározottabban elhatárolódom ettől a visszataszító hangvételű, rosszindulatú megnyilvánulástól. Végre történik ebben az országban valami olyan, aminek pártállástól, világnézettől, származástól és vallási hovatartozástól függetlenül mindenki tud örülni. Patologikus jelenségnek tartom, amikor valaki ilyen események kapcsán is gyűlölködni kezd.
Forrás: Facebook